Drága Olvasóm, hirdetni jöttem, hogy az Élet egy hatalmas csoda. A gyerekek is azok.
Ahogy e sorokat írom, még most is könnybe lábad a szemem a tegnapi élményektől – gyanús, hogy ez sokáig így is marad majd, és minden erőmmel azon leszek, hogy ez a megható kép élénk maradjon, immáron két gyermekes Édesanyaként.
Ha gyermeked van, tanítód is van
Már Tomi fiam érkezése sem volt piskóta, és azóta az élet vele sem az. Nem azért mert bármi is rossz lenne, hanem mert akkora bölcsesség lakozik benne, hogy az több felnőttnek is tiszteletére válna. Most már belátom, hogy ha korábban érkezik, nem lettem volna hozzá elég fejlett, hogy kezelni tudjam. Mind a mai napig folyamatos fejlődést igényel, hogy tudjam tartani vele a lépést.
Erről már írtam korábban, a vele való izgalmas mindennapokról ITT olvashatsz.
Amiről most szót ejtenék, az annak a megnyilvánulása, hogy mennyire meghatározzuk előre saját életutunkat. Hogy mennyire tudjuk előre, kivel, mikor, hol és hogyan fogunk majd találkozni. Telis-tele vagyunk előre megbeszélt találkozásokkal, egyezségekkel. Rendkívül markáns módon ezt is a gyerekek mutatták meg nekem, nekünk.
Tudod, a felnőtt létbe nagyon sok mindent bele lehet magyarázni, de az ösztönös, őszinte gyermeki reakciók elképesztő mennyiségű információval szolgálnak. Ezért is szeretem annyira megfigyelni őket, vagy kérdezni tőlük. Ígérem, hozok majd a mindennapjainkból eléggé szokatlan sztorikat, amik Neked is segítségedre lehetnek!
Hamarosan megnyitom Varázslómamik facebook csoportom,
ahol sok-sok érdekességet olvashatsz majd “neonbárány” életünkből, ami reményeim szerint saját családodban is hasznodra lesz. De most nem is ez a lényeg!
Szívünk szerint
Kevesen tudják – habár most már egyre többen – hogy a mi gyermekeink szív szerinti gyermekek, és a szokásosnál rögösebb úton jutottak el a családba. Kicsi lányunk még nem is teljesen ért haza, de már arra sem kell túl sokat várni.
Igazán nem is tudom hol kezdjen (ahogy általában 😀 ) mert annyi elképesztő csoda van ebben a történetben.
Hamarosan megérted majd, amit itt látsz! 🙂
Első találkozás a Hugival
Szóval… Tegnap volt a nagy napunk, amikor Tomi fiunk először találkozhatott a kicsi Hercegnővel. “Először.” Mondom ezt így, mert egészen biztosan nem első alkalom volt, és ez a látvány mindannyiunkat végtelenül meghatott.
A mi nagy fiunk sietve benyitott a nevelő család házába, és úgy ahogy volt, kabátban, cipőben rohant megkeresni a kishúgát. Minden olyan gyorsan történt, hogy szóhoz jutni nem volt időnk.
És ami ez után következett…
Azt hihetnéd kedves Olvasó, hogy egy 1 éves pici lány megrémül egy ilyen hirtelen reakciótól, de nem! Hatalmas mosollyal az arcán, karjait kitárva sietett botladozó lépteivel a Bátyó elé. Megkönnyebbült sóhajtásukból szinte hallható volt, hogy „Végre itt vagy, végre üdvözölhetlek!”.
Mi, felnőttek csak álltunk könnyes szemekkel, ahogy a két kicsi ölelte egymást hosszú másodpercekig, és ésszel alig bírtuk felfogni, hogy mit is láthatunk. Ajándék volt minden pillanata. Egy gyönyörű, felejthetetlen ajándék.
Ez a megismételhetetlen pillanat egyértelmű megnyilvánulása volt annak, hogy a két kicsi lélek rég ismeri egymást, és bizony jó előre megegyeztek, hogy bár egy rövid időre elválnak útjaik, hamar együtt lesznek újra. Láthatóan nagyon várták már ezt a pillanatot, hisz ez a rövidke idő is túl hosszúnak bizonyult, és nagyon nehéz volt elfogadni azt a tényt is, hogy még pár napot várakozniuk kell, míg végre végleg együtt maradhatnak.
Egyetlen dolog könnyített némiképp az elváláson: Tomi kapott egy fényképet a Kicsiről, ami csak az övé, és bármikor nézegetheti.
Ezek azok az alkalmak kedves Olvasóm, amik megmutatják, hogy valójában csoda a világ, és tengernyi csúfság mellett bőven akad szépség!
Ha nyitott szemmel, és főleg nyitott szívvel jársz, igazi kincseket fogsz találni.
És TUDD, hogy a gyermek áldás! Nem csupán egy tudatlan kicsi lény, akit Neked kell megtöltened tudással, hanem nagyon is tudatos!
Olyan információkkal rendelkezik, amit Te talán már rég elfeledtél, és ha hagyod, bámulatos tanításokat kaphatsz Tőle. Nem kérem, hogy kezeld őt kis felnőttként, maradjon csak gyermek amíg teheti, de mindig lebegjen a szemed előtt, hogy Ő is tud, lát, érzékel, és sokkal többet ért, mint azt valaha hitted volna. (Ezekről az élményeinkről is mesélek majd Neked az új csoportban.)
Te is előre tudtad, hogy mit, kit vállalsz! És beleegyeztetek. Mindannyian. Ezek olyan dolgok, amikre én is rendszeresen figyelmeztetem magam, de egyre jobban és jobban megy.
Végtelenül hálás vagyok ennek a két kicsi lénynek, hogy életük része lehetek, és létük minden pillanatával tanítanak, még ha néha olyan jó is volna megpihenni a tanítások áradata helyett.
Drága kicsi gyermekeim, szeretlek benneteket!
The power of Softness 